OK, tudom, van egy rakás elmaradásom, igyekszem is behozni (hónapok óta készül a vízről írott), de most egy aktualitás következik, elsősorban a hozzá tartozó sztori miatt.

Amikor a Házat először láttam, rögtön megfogott a hozzá tartozó ordas nagy parkoló. Lelki szemeim előtt azonnal megjelent egy nagy garázs, amiben nem csak tárolni, de reszelgetni is lehet az autókat. Nagyjából 10x15 méter lehet a szabad felület, ide még úgy is hangár méretű garázst lehet építeni, hogy a terület nagyjából egyharmada (a fotón a madáretetőtől a fehér épületig) már a szomszéd telekhez tartozik.

Az itt látható épület az önkormányzaté. Még valamikor a kilencvenes évek legvégén osztották meg a telket és vásárolta meg a település a közútkezelőknek. A birtokomban van egy akkori levél a polgármestertől, amiben vállalja, hogy kiméreti a pontos határt és oda kerítést húzat fel, de csak az előbbiig jutottak el. Nekem ez most viszonylag kellemes helyzetet teremt, hiszen a rájuk eső rész csak az én kapumon át közelíthető meg, és az átjárási jog sem a telekkönyvben nem szerepel, sem szerződés nincs róla. Így aztán a területre más nem tud bejárni (igaz, nem is nagyon akar), én viszont minden gond nélkül használhatom parkolóként.

Azt már bemutattam videón, micsoda szemétdomb volt mindenhol (bár valójában egy nagycsalád használati tárgyai és emlékei, csak szétdobálva). Ezek többségétől máig nem sikerült megszabadulni, az apróságok bezsákolva várják, hogy a szemétbe kerüljenek, a nagyobbak egy részét (régi, nagyrészt működésképtelen tévé, hűtő, mosógép, számítógépek) meghirdettem ingyen, kisebb részük még az udvari autóbeálló alatt várja, hogy konténerbe kerüljenek vagy a szeméttelepre szállítsam őket.

Innen indultunk, nyitóképen amúgy Ingrid, a nagymama, amikor még messze nem volt nagymama

Azért közel sem merül ki ennyiben a problémahalmaz, amit a nyakunkba vettünk. Volt még néhány komolyabb gond, egyenként is olyan, ami amúgy simán visszatarthatna a ház megvásárlásától. Nézzük sorban, kezdjük az egyik alapvető szolgáltatással, vagyis annak hiányával:

Áram

A Házban egyáltalán nem volt áram. Nem csak egyszerűen kikapcsolták, ettől nagyobb volt a baj. Az elektromos fűtés (erről később) meglehetősen sokat fogyasztott, ezért a háztulajdonos fia (aki egyébként az első emeleten lakott), lopta az áramot. Le is bukott persze, ezért a szolgáltató lezárta a villanyórákat.

A Ház nagyjából ekkortájt ürült ki, a tulajdonos néni, Ingrid ekkor már benne volt a korban, az egészsége sem volt rendben, így inkább otthonba költözött. Ez valamikor 2016-ban lehetett, legalábbis a következő év februárjában már egy ingatlanos árulta a Házat. Errefelé nem akkora divat az üresen álló épületek kifosztása, de azért volt, aki nem tudott ellenállni a csábításnak. Hallomásból tudom, hogy nem idegen volt, de ez nem tartozik szorosan ide, nem fejtem ki bővebben. A lényeg, hogy betörtek, mindent feltúrtak, a család holmiját, személyes tárgyait, iratait, ruháit, fotóit szanaszét szórták, és hát valószínűleg néhány értéktárggyal távoztak.

Ez lett volna a kisebbik baj, de nem érték be a mozdítható tárgyakkal. Meglehetősen magas lehetett akkoriban a réz piaci ára, mert rengeteg kábelt lebontottak és a szigetelésétől megfosztva valószínűleg eladták. Nem csak a pincében, ahol a kábelek többnyire a falon kívül futnak - a tetőtérben például egészen konkrétan kitépték a vakolatból az egész szintet ellátó főkábelt.

A tetőtért ellátó főkábel hűlt helye a vakolatban

Az elmúlt hetekben-hónapokban csendben átvettük a hatalmat a házat, és ezerrel pakolunk, takarítunk. A már posztolt videóhoz képest radikális a változás. Van már áram, hideg- és melegvíz, internet, hűtő, tűzhely, tisztaszoba alváshoz.

Az ideiglenes helyett az irány már a végleges felé mutat, a tetőtér némi elektromos és vízvezeték-javítás után lassan teljes egészében lakható lesz.

Ízelítőként egy kis előtte-utána fotókupac, hamarosan pedig jönnek majd a részletek arról, ahogyan szép lassan belakjuk a Házat.

Ez itt a Ház maga, videón - maradjatok velünk! Lesz fészbúk, insta, jutyúb, sör, diszkó meg csaj!

Facebook

Instagram

Youtube

Tumblr

A Ház 1923-ban épült, akkor még lakóépületnek, tetőtér-beépítés nélkül. Csatornázásnak, vezetékes gáznak arrafelé akkor még híre-hamva sem volt. így a pince kialakításában nagy hangsúlyt kapott egyrészt a széncsúszda és a széntároló, másrészt a félig a ház alá épített emésztőgödör.

Rendelkezésemre állnak "régi" tervrajzok, egyelőre csak gyenge minőségben szkennelve, de igyekszem majd az eredetieket is megszerezni. Ezek egy része az ötvenes, esetleg a hatvanas évekből származhat, innen tudjuk, milyen leosztásban használták a helyiségeket, illetve azt, hogy már ekkor beépítették a tetőteret, és azt lakásként használták.

A pince

A pince alaprajza.

Az emeletekkel összevetve jól látható, hogy a földszinti és első emeleti vécék alatt helyezkedik el az emésztő, ide direktben, az épületen belül folyt le az előállított végtermék. A két kisebb és az egy nagyobb emésztő, bár a rajzon nem látható, össze volt kötve, így a szippantást a nagyobb gödör ház alól "kilógó" részéből el lehetett végezni.

 A széntárolóba vezető négy pinceablak (a rajz alján balra) egyben széncsúszdául is szolgált, a kép jobb szélén lévő két nyílás pedig vészkijáratként van jelölve. Ezekből a bal oldali hármat már befalazták, a maradék egyszerű pinceablakként és szellőzőként funkcionál.

A Ház az Érchegység egy kis falvának szélén áll, egy folyóvölgyben, óriási fenyőfák között, egy köpésre a falutáblától. Megépültekor a falu még alig létezett - bár első említése 1616-ból való, mégis, egészen a második világháborúig csak néhányan lakták. 1755-ben tíz lakost említenek, 1834-ben 143-at, 1939-ben pedig 311-et.

Az itt lakók elsősorban bányászatból, másodsorban (amikor épp nem volt valami komolyabb háború, és így nem volt szükség annyi ércre a fegyvergyártáshoz) fafaragásból éltek, innen és a környékről ered a híres érchegységi fafaragó-művészet. A környező falvak máig teli vannak óriási Schwibbogenekkel és Weihnachtspyramidekkel.

A Ház a Bing térképén

Legnagyobb nevezetessége az 1652-ben épült mulató és közúzó üzem (!!!), amely 1905-ben porig égett, majd még ebben az évben nagyjából 500 méterrel odébb már kőzúzó nélkül hotelként épült fel újra. Ezt egyébként 1990-ben végleg bezárták, majd 2005-ben, miután a faszerkezetét megtámadta a könnyező házigomba, és életveszélyessé vált, lebontották.

A szálloda kb. 1906-ban

A szálloda 1963-ban, háttérben a kórházzal

1964-re hajszál híján kétezer főre növekedett a lakosság, ez jelentős részben annak köszönhető, hogy 1951-ben a völgy legszebb részére egy sztálinosan kecses, 160 méter fronthosszúságú, három oldalszárnnyal rendelkező, ötszintes bányászkórházat böffentettek oda. Tíz hónap alatt összedobták, ennek ellenére nem végeztek rossz munkát - a kórház ma is áll és működik.

A bányászkórház valamikor a hatvanas évek közepén.

A bemutatkozóban már említettem:

A Házat annyira menő helyre építették, hogy több korabeli képeslapon is szerepel - igaz, nem saját jogán, csak simán belelógva a közeli, 1905-ben épült, majd 2005-ben lebontott hotel és fogadóról készített fotókba

Hát íme, képeslapok, a Házzal (illetve néhol még nélküle), kattintásra szép nagy galéria nyílik!

Ez tehát a Ház képeslapokon - maradjatok velünk! Lesz fészbúk, insta, jutyúb, sör, diszkó meg csaj!

Szervusz, kedves blogolvasó, ez itt a Ház blog.

Néhány fontos tudnivaló, elsősorban a Házról:

- A Ház az Érchegységben, a volt NDK területén áll.

- A Ház 1923-ban épült eredetileg kétszintes lakóépületnek.

- A Házat annyira menő helyre építették, hogy több korabeli képeslapon is szerepel - igaz, nem saját jogán, csak simán belelógva a közeli, 1905-ben épült, majd 2005-ben lebontott hotel és fogadóról készített fotókba. Ráadásul olyan képeslap is készült, amelyen még látszik a Ház üres helye, majd egy másikon az építkezés nyomai.

- A Ház az NDK idejében önkormányzati épület lett. Itt székelt a település polgármestere, a rendőrörs, a takarékpénztár, a tanács, de még a belbiztonságnak (Stasi, talán így jobban ismerős) is volt itt irodája.

- A Ház tetőterét valamikor az NDK-s időkben beépítették, így lett háromszintes (plusz pince).

- A Ház lakóterülete kb. 242 négyzetméter, teljes alapterülete a pincével együtt négy szinten kb. 452 négyzetméter, a telek, amin áll, kb. 1015 négyzetméter.

- A Házban jelenleg három teljesen különálló lakás található, ezek takaros kis lépcsőházból nyílnak.

- A Ház nagyjából 3 éve üresen áll, tulajdonosa ekkor költözött bentlakásos gondozóotthonba.

- A Ház vételára meglehetősen alacsony volt, köszönhetően a jelenlegi állapotának, ami elsősorban nem a szerkezetére, inkább a beltartalmára vonatkozik. Egy jó karban lévő, magyarországi, vidéki Kádár-kockaház eladásából vásároltuk, illetve annak az (egyébként alacsonyra szabott) árából. Az alacsony ár okairól később még bővebben mesélek majd.

- A Ház története valószínűleg szolgál majd néhány meglepetéssel, szerencsére meglehetősen sok információt sikerült fellelni róla.

Valamivel kevesebb a Lakókról:

- A Lakók eredetileg heten lettek volna, a Férfi (ez volnék én), a Nő, négy gyermekük és a Férfi édesanyja.

- A Lakók jelenleg egy válás kellős közepén vannak (elsősorban nem a ház miatt), ezért legalábbis kérdéses, hogy mikor és hányan fognak, fognak oda beköltözni, ha egyáltalán.

A Tartalomról:

- A Tartalom szól majd a Házról magáról

- A Tartalom szól majd a Ház történetéről is (hiszen majd 100 év áll mögötte!).

- A Tartalom szól majd a Ház felújításáról és belakásáról is, ha a helyzet - és a válóper - megfelelően alakul.

- A Tartalom kis részben szólni fog majd a környék, az ország történelméről is, kicsiben és nagyban, hiszen a Ház a német történelem talán legmozgalmasabb évtizedeit élte meg.

- A Tartalom jó esetben szól majd a környékről - az Érchegységről, Szászországról és az ott élő emberekről is.

Ez tehát itt a Ház blog, tartsatok velünk! Lesz fészbúk, insta, jutyúb, sör, diszkó meg csaj!