OK, tudom, van egy rakás elmaradásom, igyekszem is behozni (hónapok óta készül a vízről írott), de most egy aktualitás következik, elsősorban a hozzá tartozó sztori miatt.
Megjegyzés:
Ez nem egy fizetett poszt, nem reklám, nem kapok jutalékot vagy más térítést a gyártótól :)
Amikor a Házat először láttam, rögtön megfogott a hozzá tartozó ordas nagy parkoló. Lelki szemeim előtt azonnal megjelent egy nagy garázs, amiben nem csak tárolni, de reszelgetni is lehet az autókat. Nagyjából 10x15 méter lehet a szabad felület, ide még úgy is hangár méretű garázst lehet építeni, hogy a terület nagyjából egyharmada (a fotón a madáretetőtől a fehér épületig) már a szomszéd telekhez tartozik.
Az itt látható épület az önkormányzaté. Még valamikor a kilencvenes évek legvégén osztották meg a telket és vásárolta meg a település a közútkezelőknek. A birtokomban van egy akkori levél a polgármestertől, amiben vállalja, hogy kiméreti a pontos határt és oda kerítést húzat fel, de csak az előbbiig jutottak el. Nekem ez most viszonylag kellemes helyzetet teremt, hiszen a rájuk eső rész csak az én kapumon át közelíthető meg, és az átjárási jog sem a telekkönyvben nem szerepel, sem szerződés nincs róla. Így aztán a területre más nem tud bejárni (igaz, nem is nagyon akar), én viszont minden gond nélkül használhatom parkolóként.